Néhány kedves barátommal május 26-án este útra keltünk. Nem mentünk messzire, és a jól bevált módszert követtük: irány a Haramia-forrás, lobogjon a tűz, hogy gyorsan legyen pislákoló parázs, amin mindenki megsütögetheti a maga kis elemózsiáját.
Szám szerint kilencen vállalkoztunk e könnyed sétára. Szombat este 6kor kezdtük meg az utunkat a Mérey utcában lévő Tom Markettől, ahol mindenki feltölthette még a készleteit.
Végigballagtunk a Bocskain és a Remete kápolna mellett elhaladva Kerékhegy felé vettük az irányt. Fenn a „C-kereszt”-nél egy laza pihenő következett, majd a Bati keresztet elhagyva beértünk a Szarvas-szurdikba. Kiérve a sötétedő, szűk löszfalak közül csodás naplemente fogadott minket.
A dombok felett, de már a felhők alatt izzott sárgásvörösen a lemenő nap. Abban a pillanatban nagyon boldog voltam, mert megmutathattam másik nyolc embernek valamit abból az egyszerű, de mégis gyönyörű világból, amit úgy szeretek.
Lassan megérkeztünk kisebb megszakításokkal a Haramia-forrás tisztására, és az esőház melletti tűzrakónál cuccoltunk le. Ránk esteledett ugyan, de percek alatt lobogott a kis rögtönzött tábortűz lélekmelegítő fénye. Hamarosan készen lettek a nyársak is, a láng is alább hagyott. A beszélgetést felváltotta a ropogó száraz fa pattogása, és a sercegő szalonna neszezése. Volt egy pillanat, amikor mintha megállt volna az idő, szinte tapintani lehetett a tér tökéletességét. Majd, mintha mi sem történt volna folytatódott a beszélgetés, sütögetés, csillagbámulás, koccintás-hörpintés.
Fél kettő magasságában a tüzet gondosan eloltva felkerekedtünk, egy meredek kaptatót követően visszasétáltunk a szurdikhoz, majd azon az úton, amelyen jöttünk, jutottunk vissza a civilizációba hajnali fél 4 környékén.
Az egész túra nagyon jó hangulatban telt, köszönhetően a kiváló túratársaknak. Gratulálok minden teljesítőnek, attól függően ki hol lakott 21-24 km volt a táv. Szép volt lányok, fiúk!
"Örvénylik, mint a víz árja,
százezer tölgy koronája;
...
mint a tenger, a kerengő,
olyan ez a nyári erdő,
...
Viharzón is, hab a habon,
áll s ragyog a zöld nyugalom;
ilyen tenger, ez a tenger
való nékem, tele csenddel,
de tele mégis énekkel:
tele halállal-élettel;
...
Külön világ, csoda-rejtő,
álomhazám ez az erdő:
...
Mint a multba, a sötétbe,
vágyom e zöld tenger-mélybe,
ős-elembe s üdvösségbe
tüdőt, testet bár cserélve."
(Illyés Gyula: Tolna erdő)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.