Olyan régen voltam éjszakai túrán, hogy egy pár héttel ezelőtt kitaláltam, hogy szervezek egyet. Gyorsan körbe is küldtem néhány e-mailt, létrehoztam egy eseményt facebookon, egyeztettem a helyi vadásztársasággal. Mindezek után 4-en maradtunk elég lelkesek ahhoz, hogy nekivágjunk a sötét-völgyi rengetegnek. 

Este 18:15kor találkoztunk Andris barátommal az Unicum melletti kisábécénél, majd így teljes létszámra kiegészülve (Andris, Isti, Zsolt, jómagam) elindultunk egy új élmény felé a sötétben. A Remete Kápolnát elhagyva caplattunk fel a Kerék-hegy tetejére, amikor is rájöttünk, hogy a legnagyobb ellenségünk a sötét lesz. Holdfény nem volt ezen az éjszakán, a csillagok sem derengtek, helyette köd volt; tejfehér, a lámpák számára is áthatolhatatlan sűrű köd. 

Kerék-hegyre felérve az első sört megbontva latolgattuk esélyeinket a szuroksötétben.  A lightstickek derengő fénye, a lámpák fénycsóvája társaságában azon kaptuk magunkat, hogy egyre változatosabb témák törnek fel az emberből miközben botladozik lefele a Szarvas-szurdikban (térgörbítés, féregjáratok, miért fagy oda a nyelved a jéghideg mászókához stb.).

Kicsit megpihentünk a Sötét-völgyi Gyermektábort követő mezőn lévő esőháznál, majd folytattuk utunkat a Haramia-forrás felé. Néha megálltunk pár percre a sötétben a rét közepén, hogy a körülöttünk lévő élővilág neszezéseit hallgassuk, baktató sünökhöz és surranó rókákhoz képest csörtető hangot hallató őzek képviselték magukat, és mi élveztük kikapcsolt lámpák mellett a természet hangjait.

A Haramia-forrásnál a tűzrakóban 2 percen belül meleg fénnyel lobogott a tábortüzünk. Sikerült kipróbálnom a házilag készített tűzgyújtó tekercsemet, ami tette a dolgát (valóban igaz az mit állítanak róla: a szegény ember Esbitje, könnyű meggyújtani, viszonylag sokáig ég). Amíg Isti a bögrés leveséhez melegítette a vizet, Andrissal meglátogattunk egy közeli geoládát. Végül kb. egy órás tűzbebámulás, lélekmelegítés után felkerekedtünk.

Érdekes módon azt vettük észre, hogy a hegytetőn óriási köd szállt ránk. A Gurovica után, már a tanyavilág szélénél olyan sűrű tejes massza kavargott körülöttünk, hogy a látótávolságunk másfél méterre csökkent lámpával. Egyik esetben egy kaput nem vettünk észre, és a túl sok leágazás miatt elő kellett vegyem a GPS-emet (nem szégyellem, életemben először voltam azon a környéken éjszakai túrán :)).

Végül biztonságosan megérkeztünk Csatár felől a városba, és a Magyar Sörözőben hörpintettünk egy finom fehér hosszúlépést a sétánkra.

Mindent összegezve: egy óriási élmény volt mindannyinknak. Hideg volt, sűrű köd volt a túra első és utolsó szakaszán. Egy pillanatig sem bántam, hogy nekifogtunk.

Büszke vagyok túratársaimra, barátaimra, akikkel megoszthattam ezt az élményt. Átadhattam egy darabot nekik a világomból.

Elfáradtunk, fájtak a lábaink, de ebben mindannyian osztoztunk, ez egy újabb olyan este, amit majd szívesen mesélünk egy bögre gőzölgő forralt bor mellett, majd egy másik hideg estén.

Köszönöm és gratulálok nektek, Andris, Isti, Zsolt öcsém!