2011. december 4. vasárnap, szikrázó napsütés, majd 15 °C.
Gyönyörű szikrázó napsütéses idő volt, sajnos kedvesemnek tanulnia kellett, de bennem folyamatosan az motoszkált, hogy vétek lenne ezt a gyönyörű vasárnapot a négy fal között elpazarolni.
Ezért miután hazakísértem, a város központja felé vettem az irányt, ahol néhány fotót készítettem (e sorok felett láthattok néhányat belőlük). Bár nem vagyok egy fotóművész, sőt kb. semennyit sem értek hozzá, azért igyekeztem néhány olyan dolgot megörökíteni, amit még soha nem fényképeztem le, pedig itt lakom Szekszárdon, mióta megszülettem Székesfehérváron. A Garay-téren találkoztam egy krampusszal, aki elmondása szerint épp "marketing tevékenységet végzett az Öregnek".
Lassan fél egy felé járt az idő, így egy gyors ebédre hazaugrottam, majd eldöntöttem, hogy biza’ nekem most erdő kell. Édesanyámék kinn voltak Szőlőhegyen, a tanyán, ezért adott volt az ebéd utáni kirándulásom első pontja. Egy óra alatt értem ki, nem sok idő volt már sötétedésig, de mindenképp szerettem volna egyet barangolni a közeli dombokon.
Gyorsan felcsaptam a fejlámpámat, zsebre vágtam kis mindenes Opinel No. 8 bicskámat, biztos, ami biztos alapon azért a GPSt is eltettem, majd nekivágtam a Gurovica déli oldalának. Gyorsan irányt is módosítottam, amikor rátaláltam egy erdei ösvényre, ami egy dombra vezetett fel, majd egyszer csak megszűnt a sárga jelzés, és az ösvényt is elhagytam. Majd megmásztam még egy dombot.
Pontosan fogalmam nincs, hogy merre jártam, utólag nézegetve a térképet, talán valahol az Almási-erdő nyugati részén, a Hármas-halomtól azonban keletre.
Itt megtörtént az, amit a legjobban sajnálok, hogy nem tudtam lefényképezni. Ahogy néztem a naplementét egyszer csak a dombtető túloldalán lévő bokros, fás szigetecskéből egy óriási ragadozó madár (nem vagyok ornitológus, talán egy szép nagytestű sólyom?) szállt fel méltóságteljesen. Kihasználva a légáramlatokat, körözve gyűjtötte a magasságot, majd a lemenő nap irányába elrepült. Egyszerűen gyönyörű volt, szavakkal leírhatatlan.
Ez után, mivel fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, és nagyon gyorsan kezdett sötétedni, jobbnak láttam visszaindulni a tanyára. Igen ám, csak a nézelődés, telefonálás közbeni sétálgatás, illetve hogy letértem az ösvényről, nem a legjobb kombináció. Bevallom férfiasan, hogy a saját hülyeségem miatt egy negyed órára úgy eltévedtem, hogy lazán Grábóc irányába indultam el a szürkületben. Végül egy kis kavargás után, visszataláltam az ösvényre, bár már rám sötétedett az erdőben.
Mindent összevetve kellemes sétát tettem azon a környéken, ahol még életemben nem jártam, és kihasználtam a szokatlanul enyhe decemberi időt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tarzi 2011.12.06. 08:01:13