Ezzel a cikksorozattal szeretnék emléket állítani Heidecker János bácsinak, aki a II. világháborúban a Szent László Hadosztály híradó őrmestere volt. 11 évvel ezelőtt alkalmam nyílt megismerni és elbeszélgetni, e kedves öregúrral, aki szívesen mondta el történetét, de sajnos azóta már nincs közöttünk. Pedig most, több mint 10 év távlatából még nagyon sok kérdésem lenne hozzá, nagyon szerettem hallgatni a történetét.
Ám mielőtt megismerkednétek János bácsival, a cikksorozat első részében a Szent László Hadosztállyal ismertetnélek meg benneteket. Megkérlek, kedves olvasóm, hogy elkövetkezendő két posztomban kérlek bocsáss meg a kevés illusztrációért.
A Szent László hadosztály szerkezete, rövid története
A honvédség elit seregtestének tervezett Szent László hadosztályt, Szügyi Zoltán vezérőrnagy parancsnoksága alatt 1944 őszén állították fel: három darab – két zászlóaljas - ezredből állt.
1.: ejtőernyős ezred (I. és II. ejtőernyős zászlóalj)
2.: gránátos ezred (testőr lövész zászlóalj és csendőr zászlóalj)
3.: repülő lövész ezred (a légierő repülőgépek nélkül maradt hajózó és technikai állományából)
A jól szervezett és kiképzett, magas harcértéket képviselő ejtőernyős zászlóalj 1944. november-december folyamán a pesti hídfőnél küzdött. Ebben az időben a hadosztály más részei Pápán állomásoztak, ahol feltöltésük, felszerelésük és kiképzésük folyt. Az első hadosztálykötelékben történő bevetésre az 1944. decemberi – 1945. januári, Garam-Ipoly térségében zajló harcokban került sor, ahol súlyos veszteségeket szenvedett a túlerőben lévő szovjet csapatoktól. Ezután visszavonták Pápára, újjászervezés céljából. Tavasszal azonban már a Balaton-felvidéken harcolt, majd délnyugati irányban, fegyverrel a kézben vonult vissza osztrák területre.
A hadosztály 1945. május 11-én tette le a fegyvert a brit hadsereg előtt. Sokat emlegetett érdekesség a Szent László hadosztály „utóéletével” kapcsolatosan, hogy a britek az első időkben fegyverben tartották a hadosztályt. S elterjedtek olyan hírek, hogy amennyiben a Dunántúl nyugati megszállási övezet lesz, a szövetségesek a Szent László hadosztályt fogják alkalmazni ezen a területen.
A hadosztály elit jellegét tükrözte a náluk nem rendszeresített, de előszeretettel használt német típusú terepszínű egyenruha.
Az ejtőernyősöket csak a büszkén viselt halálfejes csapatjelvény különböztette meg a „közönséges bakáktól”, ehhez járult a bal mellzseben viselt – alumíniumból préselt – Szent László Hadosztály csapatjelvény.
Ez a jelvénytípus meglehetősen sajátos a magyar katonai viselettörténetben, s egyben arra is utal, hogy a hadvezetés – többek között – egy ilyen apróságnak tűnő, de katonák számára nagyon is fontos gesztussal is igyekezett kiemelni a hadosztály „elit” mivoltát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.