A blognak nincs különösebb célja. Eggyel több mindent olvashatsz el, látogathatsz meg naponta a világhálón :) Betekintést nyerhetsz nem egyszerű világomba.
Tarzi:
"2012. január 21-én szombaton összesen 786 túrázó részvételével valósult meg az egyesületünk 13. B... (2012.01.24. 11:36)13. Bartina túra, avagy a sorszám kötelez…
Tarzi:
@Ritke:
Remélem felújítják, tuti hangulatos lenne, bár lehet hogy az árakkal kicsit elszállnának,... (2012.01.10. 15:45)Egy nap rock
Tarzi:
Az eltévedésemnek hála, és az egész napot letrekkelve: Onnantól kezdve hogy Kedvesemet felkísértem... (2011.12.06. 08:01)Pulcsis csatangolás decemberben
Tarzi:
Tök jó, én is benne vagyok, majd egyeztetünk mindenképp. A fórumon, ha majd lesz topik az ad-hoc j... (2011.12.04. 13:13)1. Szekszárdi Ködjáró Éjszakai Túra
Alig pár napja írtam arról, hogy nyári terveim szerint hazasétálok Zalaszántótól 174 kilométerre fekvő Szekszárdra – mert úgy gondolom, hogy az jó lesz nekem.
Azóta egy picit mintha elkezdtek volna pörögni az események, közeli-távoli ismerősöktől kapok biztató üzeneteket, barátaimtól kérek tanácsot, ha valamiben nem vagyok 100%-ig biztos.
Aztán az egyik éjjel az útvonal tervezgetése közben épp azon gondolkodtam, hogy talán pont a felelőtlenség és a rám váró ismeretlen - borzongatóan izgalmas hullámainak - mezsgyéjén próbálok egyensúlyozni.
Képzelheted, milyen érvek és ellenérvek keringtek a fejemben :) pl.: Azért Magyarország nem olyan nagy, viszonylag sűrűn lesznek a települések, alig 174 km, azaz 1 hét séta haza, bármi gebasz van, busszal még mindig haza tudok jönni, bár nem sülne el jól, de épségben hazaérhetek... három megyét fogok érinteni… egyedül… 1 hétig… gyalog…
Nem vagyok az a megijedős, mély depresszióba esős alkat, aki, ha nincs körülötte senki, vagy esetleg egyedül kell erdőben sátrat verni, akkor nem tudja magát feltalálni, motiválni. De azért valljuk be viszonylag ismeretlen „terepre” készülök.
Szóval amíg ezen gondolkodtam, egyszer csak pittyent a telefonom, és látom Viktor barátom küldött egy üzenetet Facebookon: „hogy de király ötlet, meg egy ilyen túra őt is érdekelné”. Aztán a napközben jött a dátumegyeztetés, hogy mikorra vegye ki a szabit. Nagyon örültem, hogy ketten leszünk, bár nem féltem attól, hogy egyedül unatkoznék. Ám ezzel még nincs vége: PZ barátom ugyanazon a napon kora délután szintén rám írt, hogy őt is érdekelné a kaland, és akkor találkozzunk a sztúpánál, ott egy sátrazás a környéken, majd másnap megkezdhetjük utunkat haza, Szekszárdra. Így hárman leszünk: a társaság jó, a kilométerek gyorsabban telnek, a biztonságérzet is nőtt. Lassan kiderül, vajon rálépünk-e egy közös kaland ösvényére.
Utoljára talán akkor éreztem magam hasonlóképp, amikor életemben először töltöttem kis híján egy hetet a Pilisben és a Visegrádi-hegységben a cimborákkal.
u.i.: Arckönyves közösségi oldalon hamarosan elindítok egy felületet, ahol majd nyomon követheted a blog bejegyzéseimet, a készülődést, háttérinfót, illetve majd real-time tudósítunk magáról az útról is, képekkel, miniposztokkal. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.