Tarzi: komPOST

 Rendhagyó módon kicsit eltérő hangvitelű bejegyzés-sorozat következik az elkövetkezendő néhány alkalommal. A történet ott kezdődik, hogy a június végi egyhetes programom eltolódott, én meg az előre fixált szabadságomból úgy döntöttem, hogy megpróbálom kihozni a legtöbbet. Ennek a története fog következni az elkövetkezendő néhány posztban.

Úgy vélem tudod, kedves olvasóm, hogy szeretek túrázni, kirándulni, utazgatni az országban. Bár bevallom, ez nem mindig illeszkedik a közalkalmazotti bértáblához. Ezért kitaláltam hogy meglátogatok egy helyet, amire már régóta kíváncsi vagyok, aztán hazajövök. (Gondolhatod, e fenomenális gondolat miatt nem született volna meg ez a poszt.)

Szóval úgy döntöttem elmegyek és megnézem a zalaszántói sztúpát (a becskei Megvilágosodás-sztúpát több alkalommal volt szerencsém meglátogatni és kellemes emlékek és élmények fűznek hozzá). Itt elárulom Neked a titkot: kb. 5 óra busszal Zalaszántó, szóval szombat hajnali indulással simán megérkezek délre a menetrendek.hu szerint. Ezek szerint  marad időm nézelődni, túrázgatni és fotózgatni a környéken, majd vasárnap indulhatok is haza (még mindig nem túl izgi a dolog a szemedben igaz?). Mivel a szabimból marad öt-hat napom, így arra jutottam, hogy hagyom a fenébe a tömegközlekedést és a hazafele vezető 174 km-t sétálva teszem meg - igen, gyalog és nem bringával vagy egyéb kerekes járművel.

Mindezt a lehető legrészletesebben dokumentálva, ahogy tőlem telik.

Nem egy nagy teljesítmény napi 20-25 km-es etapokban lenyomni, és most nem is ez a lényeg. Egyszerűen csak a  szabiról és a rohanó szürke hétköznapok átformálásáról szól számomra, meg talán egy picit többről (de erről majd az út végén - addigra talán rájövök ;-)). Alapvetően egyszerű ötletként indult, ami megvalósításért kiáltott.

Az elkövetkezendő néhány bejegyzésben a tervezésről, felkészülésről, a felmerülő akadályok leküzdéséről és végül majd az útról fogok írni.