Tarzi: komPOST

2013. január 19., szombat: végre eljött ez a nap is. Hogy miért is mondom ezt? Mert ezzel a túrával indul  számomra az új év, a szilveszter utáni 2-3 hetes vegetációt felváltja valami új, friss érzés, megint érzem, hogy élek. Immáron hatodik alkalommal jelenti számomra a Bartina-túra azt, hogy újból elkezdődött egy év.

A tavalyi beszámolóm, ugyan más szemszögből íródott (bár kétséget kizáróan akkor is jól éreztem magam, de lehet kicsit nagyobb hangsúlyt fektettem arra, ami nem annyira tetszett), bevallom őszintén, az akkori túra nem vált a szívem csücskévé, viszont az idei azt hiszem, kárpótolt mindenért. A szervezés idén számomra csillagos 5-öst érdemel. Az előnevezés, illetve hogy a regisztrációs lapot is le lehetett tölteni, nagyban megkönnyítette szerintem az indítást, gyorsan pörögtek az emberek.

Bár az útvonal idén sem volt ismeretlen, viszont nagyon jó dolognak tartom, hogy a szervezők visszanyúltak a 2010-es túrához. Szálkáról indultunk, majd Grábócon áthaladva, a Hármas-halom érintésével a Gurovica város  felőli részén ereszkedtünk le, míg el nem értük a célt.

Idén, édesanyámékat is beleszámítva ismét 17-en vágtunk neki egyszerre. Három Alisca Túrakörös társunk korábban indult, közülük ketten azért, mert ők idén a maratonit teljesítették sikerrel (jövőre a szervezők szeretnének egy 80 km-es távot, úgyhogy Lóri és Tamás barátomnak így megvan a célkitűzése, hogy mivel szeretnék indítatni a 2014-es évet).

Szóval ott hagytam abba, hogy 17-en rajtoltunk egyszerre, közülünk hárman gyorsabb tempóra váltottak, mert ők a 30-as távot célozták meg, ami Grábóc után Ladomány, majd Sötét-völgy fele vette az irányt. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy számunkra a Bartina-túrasorozat inkább egy közösségkovácsoló öröm-séta jellegű dolog, ezért is a 15-ös távon indulunk már évek óta, és kis társaságunk hajlamos arra, hogy mozgó büfé jelleget öltsön magára, mind a bepakolt ital mennyiségét, és változatosságát tekintve.

Az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk, hiszen -2 fok volt mindössze, szerencsére a megrendelt csuklós buszok is fel tudtak jutni Szálkára (idén csak turistákkal megtömött buszok indultak, hopp, még egy piros pont), ráadásul dél után még a nap is kisütött, így csodás volt barangolni a havas tájon. Persze csúszott a letaposott hó rendesen, de ez benne van a pakliban.
Sajnos idén nem sikerült túl sok fotót készítenem, de kárpótolt a baráti társaság, és a jó hangulat.

Azt kell, hogy mondjam, nagyon jó volt az idei szervezés, személy szerint eszméletlen jól éreztem magam, az útvonal is nagyon csodás volt, főleg, hogy szépen fehérbe öltözött a táj. A kiegészítő szolgáltatások elsőrangúak voltak, a forralt bor nagyon finomra sikeredett, a segítők mind nagyon kedvesek, készségesek voltak, és mindig mosolyogtak. :)

Jövőre ugyan itt, ugyan ekkor, Veletek!

ui.:
Két dolog árnyékolta be számomra a túrát, de leszögezném, hogy egyikről sem a szervezők tehetnek. Az egyik, hogy a grábóci vadászház és Hármas-halom közötti szakaszon, a turistaúton egy óriási vérfoltra lettünk  figyelmesek, majd a turistaút mellé két fa közé bedobva megláttuk a vérengzés eredményét: két levágott őzfej, és belsőségeik. Az erről készült képeket természetesen már elküldtem az illetékes vadásztársaságnak. A másik nem is bosszantó, inkább kissé kényelmetlen dolog, az volt, hogy pont a túrára időzítette egy off-road társaság a téli terepjárózást, és ez pont keresztülvitt a kijelölt útvonalon, mi a Hármas-halom után egy picivel futottunk össze velük.